Géczi Károly

„Szerintem Isten nagyon megengedő Isten, de talán mégsem annyira, mint amennyire elgondoljuk, vagy szeretnénk. Olimpiai aranyat pedig csak fegyelmezett élettel lehet szerezni. A kegyelem meg a fegyelem egymás kiegészítői” – vallja az 1956-ban, Mátraszőlősön született lelkipásztor. Aki a kőműves papa mellett megtanulja értékelni a fizikai munkát, ámbár ebben az otthoni aprócska földet művelgető mama is segít neki. Rendszeresen eljár a helyi gyülekezetbe. Mint mondja, „nagyon jó baptista voltam”. Az 1974-ben, a salgótarjáni közgazdasági szakközépiskolában abszolvált érettségi után kinyílik előtte a világ, és főleg Budapest, ahol – a 11 hónapos kalocsai katonáskodás után – bekerül „az akkor még Marx Károlyról nevezett Közgázra”. Károly szerint „nagy kinyílás volt felköltözni Budapestre, és nagy áldás volt, hogy bekerültem egy jó baptista gyülekezetbe, mert az egyetemen elég erősen támadott a világ”. Ő azonban ellenáll, és hiába szövöget vele kapcsolatos terveket a matematika tanszék, a második tanév után inkább Istennek enged, és otthagy csapot-papot.