Ajánlások

Néhány évtizeddel ezelőtt amerikai valláskutatók az új vallási jelenségeket kutatva arra voltak kíváncsiak, miért csatlakozik valaki a szokványostól eltérő közösségekhez. Ma ezzel szemben inkább azt a kérdést teszik fel, miért ritkák vagy kevéssé ismertek egy társadalomban a kisebb vallási közösségek. A kirekesztő szektázás mára a műveletlenek heveskedésévé silányult. A vallási sokféleség értő feltárása a társadalom kulturális minőségének bemutatása.

A kötetben szereplő interjúk olyan közösségek képviselőivel készültek, melyek Magyarországon kevéssé ismertek. A hiteles beszámolókból elkötelezett és színes egyéniségek bontakoznak ki az olvasó számára. Számos meglepetéssel és a szokványos kliséket üdítően feloldva.

Dr. Dr. Máté-Tóth András valláskutató

Közeledve a reformáció 500 éves évfordulójához, újra előtérbe kerül az egyházi közösségekről való gondolkodásunk, egymás közötti párbeszédünk. Azt gondolom, hogy a mi nemzedékünk kapta ajándékba az Úristentől az ökumenikus gondolkodás egyre tisztuló ajándékát. Mi katolikusok is kerek jubileumhoz közeledünk, hiszen jövőre emlékezünk meg a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulójáról.

Ez azt jelenti, hogy innen számíthatjuk a mi katolikus szemléletünkben is a gyökeres fordulatot a vallásközi párbeszéd tekintetében. Boldog II. János Pál pápa Assisibe hívta össze a világ vallási vezetőit közös imádságra. Ennek is éppen 25 esztendeje. Mostani pápánk folytatja ezt a „nyitást”. A legszebb lelkipásztori élményeim között őrzöm az évenkénti ökumenikus imahét találkozóit. Természetesnek tartjuk, hogy egymás hitét, vallási hagyományait tiszteljük, értékeljük, és nem akarjuk egymást „megtéríteni”, de egészséges „versenyben állunk” a hiteles keresztény élet bizonyságtételében.

Ahhoz, hogy előítéletektől megszabaduljunk, bizalmat szavazzunk egymásnak, feltétlenül ismernünk kell egymást. Tudatában vagyunk annak, hogy a keresztény gyökereitől elszakadó Európa csak úgy találhat vissza a reménység forrásához, ha mi keresztények úgy élünk, hogy „feleletet tudjunk adni a minket kérdezőknek a reménységünk alapjáról”. (1Pt 3:15)

A legutóbbi parlamenti döntés korlátozta, 14 néven sorolta fel az elismert vallási közösségeket. Ismerjük az előzményeket. A sok visszaélés szükségessé tette, hogy ezt a kérdést a törvény szabályozza. Mint annyiszor, amikor „rendcsinálás” zajlik, sokan „kárt szenvednek”. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a korlátozás nem lehet tökéletes. A politikusok is tudják ezt. Bízunk abban, hogy bővülni fog ez a kör. Természetesen ez esetben is érvényes a hiteles élet próbája, hiszen „gyümölcseikről ismeritek meg őket”. (Mt 7:16-20) Türelem kell mindkét oldalon. Ezért is örülök Izsák Norbert bátor vállalkozásának, amikor előítélet nélkül bemutat egyházi közösségeket vezetőik személyes vallomása által. Meggyőződésem, hogy egymásnak és az egész magyar társadalomnak jó szolgálatot tesz. Szükségünk van egymás megismerésére, de szüksége van a hit nélkül élő honfitársainknak is erre a könyvre, hogy ők is tisztábban lássanak minket. Jó szívvel ajánlom az igazságkereső olvasóknak és minden jó szándékú embernek.

Beer Miklós

váci katolikus püspök

HVG-s éveim legderűsebb és legszórakoztatóbb tevékenysége a lapvégi Portré-interjúk készítése volt. Csak reméltem, hogy lesz egyszer valaki, aki nem csupán szívesen olvassa ezeket, hanem kedve lesz hasonló modorban írásos-párbeszédes karakterrajzokat készíteni. Most kissé sértődött vagyok, mert arra azért nem gondoltam, hogy lesz, aki még az enyémekénél is jobbakkal áll elő. Mi marad ilyenkor egy lovagias elődnek? A gratuláció és az ajánlás. E kettőt gyakorolnám hát ezúton is.

Horváth Zoltán

a HVG korábbi főszerkesztő-helyettese