A szerkesztő előszava

Magyarországon az átlagember viszonylag keveset tud a kis létszámú hitvalló keresztény közösségekről. A maga körüli világot megismerni kívánó ember minden bizonnyal szeretné gyarapítani az ismereteit, de sokszor elvész a szakrális szakzsargonnal megfogalmazott hitvallások közepette, miközben idegenül, értetlenül tekint a népegyházi gyakorlattól eltérő istentiszteleti rendre, szokásokra. Remélem, hogy a kötetünkben szereplő közel tucatnyi különböző keresztény közösség egy-egy jelentős „prédikátorának” vallomása élménnyel és maradandó tanulságokkal ajándékozza meg az Olvasót, és arcot ad az esetleg csak hallomásból ismert magyarországi keresztény kisközösségeknek. Az interjúk nem kronologikus rendbe szedett, színtelen életrajzi adathalmazok, hanem jól adatolt, őszinte, lebilincselő beszélgetések személyes és közösségi sikerekről, kudarcokról. 
A kötetet együtt álmodtuk meg munkatársammal, Izsák Norberttel, aki a HVG-nél töltött tíz évében félezer, egyháztörténettel és teológiával is foglalkozó cikk és másfél száz közéleti emberről készített portré után vágott bele közös vállalkozásunkba. Talán sem ő nem haragszik meg, sem a kötetben szereplő prédikátorok nem veszik zokon, ha elárulom, Norbert kiváló referenciái és profizmusa ellenére sem számítottam arra, hogy sikerül a nyilvános beszéd és a szónoki fordulatok mestereit megnyitnia, és ennyire közel hoznia hozzánk, olvasókhoz. 
A kötet tervezésekor még nem tudtuk, hogy a 2011-ben elfogadott egyházi törvény milyen helyzetet teremt majd a kisegyházak sorsát illetően, ám a készülődések közben megszavazott törvény miatt fontosnak éreztük, hogy e tekintetben is megszólaltassuk az érintett kisegyházak képviselőit. Így abbéli reményemnek is hangot adok, hogy portrégyűjteményünk segítheti az itt megjelenő közösségek helyesebb társadalmi megítélését; teológusként pedig hiszem, hogy vállalkozásunkat nem csupán emberi szándék, hanem mennyei akarat és időzítés is ihlette. 
Úgy vélem, a Vallomások korunk magyarországi kereszténység-kutatásának fontos forrásműve, és reméljük, hogy lesz lehetőségünk további hasonló kötetek megjelentetésére azokkal is, akik ezúttal nem kívántak „mikrofonunk” elé állni. 
2011. november

Ungvári Csaba

Utószó az előszóhoz


Nehéz szívvel ajánlom az Olvasó figyelmébe a tizenhárom prédikátorral készült interjút. Azért nehéz a szívem, mert e könyv lapjain éppen hogy csak sikerül felvillantani valamit a többségében csak kevesek által ismert emberek személyiségéből, hitéből és reménységéből. Életük, munkájuk sokkal gazdagabb annál, minthogy néhány kérdéssel, válasszal és egy rövid egyházi ismertetővel megfelelő mélységben lehessen azt bemutatni. Egyedül az vigasztal, hogy ez is jóval több, mint amit egyébként tudhatunk ezekről a (nem) hétköznapi hősökről. Ők hitük és lelkiismeretük szavát követve – különösebb médiaérdeklődés nélkül – nap mint nap megosztják figyelmüket és életüket azokkal, akik szellemi, lelki, anyagi vagy fizikai szükségben szenvednek.

Azért született meg ez a tizenhárom beszélgetés, mert őszintén érdekelt, milyen emberek vezetik, képviselik a gyakran óriási munkát végző, többségében protestáns kisegyházakat. Reméltem, vannak annyira érdekes személyiségek, hogy érdemes őket egy kötetben is bemutatni. De tegyünk egy próbát! Tudták például, melyik szelíd tekintetű lelkipásztorból lett kis híján bokszoló vagy színművész? Kinek a segítségével került Magyarországra a teljes Márai-hagyaték, ráadásul úgy, hogy azt papírhulladéknak minősítve csupán 40 forintra értékelték? Ki hagyta ott a Hit Gyülekezetét egy tradicionális egyházért? Melyik lelkipásztor büszke arra, hogy közvetve némi roma vér is csörgedezik az ereiben? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatnak a könyv lapjain, sőt, reményeim szerint az is ki fog derülni az Olvasónak, hogy a kissé idegenkedve szemlélt, és nem ritkán csodabogárnak elkönyvelt prédikátorok hús-vér emberek, akik teljes szívvel keresik az igazságot.
Miközben életükről és egyházuk meggyőződéseiről faggattam a nyilatkozókat, feltűnt, hogy a megszólaló prédikátorok sokszor egymás számára is ismeretlenek. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a könyv úgy is felfogható, mint egy nagy közös beszélgetés, amelynek során mindenki megosztja, mit értett meg – részben a saját életét szemlélve – Krisztus tanításaiból. 

A kisegyházak legújabbkori története (is) meglehetősen forráshiányos. Az egyes közösségek jellemzőit ezért többnyire a saját elmondásuk alapján foglaltuk össze, komolyabb kutatómunkára ez alkalommal nem vállalkoztunk. Az egyházi összefoglalók (Őskeresztyén Apostoli Egyház, Magyar Pünkösdi Egyház és Hetednapi Adventista Egyház) megírásában segítségemre volt Pásztor József és Nagy-Ajtai Ágnes, munkájukat ezúton is köszönöm.

Köszönettel tartozom még a Pünkösdi Teológiai Főiskolának, amely lehetőséget adott a könyv megjelentetésére, korábbi HVG-s munkatársaimnak, akik között váltam újságíróvá valamint családtagjaimnak, akik elviselték, hogy a könyv munkálatai közben alig lehetett hozzám szólni. És persze minden egyes prédikátornak, aki őszintén válaszolt néha tiszteletlen kérdéseimre, majd hozzájárult ahhoz, hogy a válaszai meg is jelenjenek. Végezetül hálás vagyok mindenkinek, aki előítéletek nélkül, esetleg előítéletei ellenére kezébe veszi ezt a könyvet – remélem, ezzel nemcsak nekem szerez örömet.

2011. november 30.

Izsák Norbert